SOULFOOD

THE CHRONICLES OF AN ADULT TONSILLECTOMY

ENG: After putting it off for years finally I decided to go for the inevitable: tonsillectomy. Little did I know what a journey it was going to be.

This post is to help all who are about to step into my shoes and are looking for some advise/information.

DAY 0

If you haven´t already, do some shopping and get:

  • zillion bottles of still water – your No 1 best friend it will be. You will have to keep your body and your throat hydrated to avoid complications and having your throat dry. Believe me, you will need to drink a lot (my personal record was 5L a day).

aeb63573f08f2cac562947ee85b3d58e

  • Cleansing/baby wipes (for women I recommend also some intimate wipes)
  • Tissues – something to spit into

7d16f2e812edcc508f80ad9caa04dbac

Moisturising lip balm – chances are your lips are going to be superdry

Soft food – banana (carefull with acidy fruits), veggies to cook, eggs, avocado – basically anything that can be prepared as a cream or puree. Oh, and of course, ICE CREAM! Hot food is not allowed, so everything must be at least at room temperature.

Ice cube bags – another real friend in the hard times

Humidifier – for the nights, especially if there is central heating in your flat.

Pack your bag(s), your favourite pillow, tablet, chargers, books, anything to keep you warm, comfortable and entertained in the hospital. Make sure a loved one will be around taking care of you, and when I say loved one, I mean a person, who will stick around despite your future self. Oh yeah, baby: you will be hungry, grumpy, in pain, anxious, tired, in more pain, miserable, and when you think it is impossible, even more pain will grow on you, and your ever so charming personality will be fading away.

Depending on the country/area the surgery is made there are various rules, so I will include those valid in Slovakia.

No food on the day of the surgery, but I can drink from the afternoon – the more the better. No shower or washing my hair for two weeks (eek), and no socializing/going out in order to avoid infection. No exercises, bending forward (pressure difference), no hot meals, careful with sneezing, coughing and blowing nose, no drinking with a straw (again, pressure).

No smoking the day before the surgery, nor food/drinks after midnight. Have a good night sleep, because you will not have much for a while…

DAY 1

I wake up at 6am, get ready and head to the hospital. After meeting my surgeon I get directed to the traumatology department, where my bed is already prepared, and I am sharing the room (which btw smells of dead animal) with a 12 year old girl. God, I feel old for this!

She goes first, in the meantime I change my clothes, clean what I can, and add an extra cover to my bedding, which I took from home. I knew from experience it is necessary, and the blood and holes on the bedding proves me right.

Soon it is my time, I get my sedative, and shortly after a man pushes my bed down (including me, of course) to the operating room. I am calm, tell my body that we are having a surgery, doctors are going in and out when finally someone asks me to move to another bed, and we are rolling. The team seems cheerful (even without my glasses on), very nice, ask some questions, and before I know I am awaken.

I am dozing on and off, the girl´s mother is with us, I feel like I am going to faint, she tells me it is normal after anesthesia. My doctor and her nurse check upon us, they bring ice and give me some painkillers. I make a selfie and send to my mom so she can spread the good news of me being fine. It actually is ok, even without the painkiller it feels just like a bit of a sore throat. I am pleased, and happy, having expected much worse.

By the evening I am totally conscious, finally allowed to drink, but not eat, so I am starving, which is made worse, as the girl´s eating next to me, while her mother is talking about what she is going to have for dinner.

Then comes the night, offering me an intense foreplay of what awaits me. Each and every gulp feels like broken glasses, I wake up every hour, the night is oh so long and torturing.

DAY 2

I still haven´t eaten, so by now I´m not sure I can make it down to the doctor´s office. We are like the three musketeers: the little girl, her mother and me.

The doctor tells me my throat is now healing, get some painkiller, and as I almost pass out they cover my head with ice. The little girl and her mom go home, I still have to stay until midday, when my father finally picks me up, and takes me home.

I am in pain, but it is ok. Have some custard, and settle into my bed. My day is ok, I am glad to be at home. By the evening my throat starts to tickle a bit, which during the night turns into heavy coughing (afterparty aka side effect of the anesthesia, thank you very much), I am up all night, therefore by morning I am exhausted and in serious pain.

9299c938118c8befbab8c55105e244ba

DAY 3

Knowing, that coughing and sneezing are a NO I am scared, and call my doctor. She tells me to pop in, and later reassures me that my throat looks as it should, and gives me some antibiotics and Codein for the cough.

The pain is growing, but I am hanging in there, even manage to eat some spinach soap with 2 soft-boiled eggs. Victory!

The night is almost unbearable, as the cough would not stop, which makes my already painfull throat more irritated. On top of that the numbness of my tongue is wearing off leaving me with some extra suffering, as I have a big wound on it. At this point I would say the pain is 10/10, however I will soon learn that it is “just” a 6 or 7.

fb3c7f5cd223701440430a8375aabf4f

DAY 4

Morning is my savior. I do my recently established routine – wash my teeth and tongue (no toothpaste, though, not allowed), wipe my body (no bath or shower allowed, nor washing my hair), take my medication and try to have something to eat.

By this time the pain has started to radiate into my ears, which as my doctor said is a sign of healing. All I know is that it hurts like nothing before.

My throat looks disgusting. I keep telling myself, that I am fine, I am healing, it will go away. But right now I am just miserable, loosing my patience and do not know how much more I can take. I cry myself to sleep.

1dd768cdc871c2252d7d0cfa12399cf0

DAY 5

Well, as it turns out: a lot more! The day brings a whole new spectrum of pain and torture, and I am really reaching my limit. I can barely eat, even drinking is a battle, the painkiller is a joke, and the caugh is persistent. Ice is my best friend, and I am scared of what the night has in store for me. My mom is an angel, trying to soothe my frustration.

Keep waking up during the night, I am anxious, out of control, in excruciating pain. Pick myself up, get some ice from the kitchen, make a painkiller cocktail, and pray. Suddenly I feel weird, then ridiculous realizing that on top of this all I am now having a panick attack. I start to focus on my breathing, and manage to get through it quick. I am done. Exhausted, I doze off and sleep until morning.

f8c83930a8fc912c7ee81412cf345213

DAY 6

There is something strange about this morning. It feels different. It is somewhat lighter. Suddenly it downs on me: the pain is almost gone! Hope rises on the horizon. I take adventage of the situation and have a proper breakfast: scrumbled eggs and some ham. I even dare to wash my armpits in cold water above the bath.

As the day goes by the pain returns – sometimes it is less, sometimes it is more, but certainly not as bad as yesterday. The fibrin clots on the wounds are getting ready to be separated.

DAY 7

The night was a torture again, but got some sleep in the morning. The cough seems to be calming, plus grandpa popped in with a humidifier, so fingers crossed.

Keep thinking about why so much pain, so googled the throat area and chakra. It took me 7 days of agony to realize this: everything related to the throat chakra IS the story of my life, the issues I have been trying to sort with my therapyst the past few months are there. Now that my tonsils are gone 32 years of repressed emotions, words, fears and blocks are revealed , and this time literally, for me to deal with. No wonder it hurts!

Doing my research, listening to some healing music, and tasting this new recognition for further chewing and digesting.

health motivation

DAY 8-11

I am getting better and better each day, finally being able to eat without a painkiller, and get some sleep at night. Had a check up, and everything is going well. The pain is so much less, it does not even compare to what it used to be, however talking is still tiring.

My doctor says I am half way through, and that I still have to be careful and to rest. Even better news, that I might be allowed to wash my hair for Christmas, yay!

44587f9ef5ad8bc072d50ed8b09bcde7

So, this is my story of an adult tonsillectomy – I´d love to hear yours. Also, if you have any questions, want to know more details, please ask!

___________________________________________________

HU: Eveken at tologattam, halogattam, mig vegul iden rabolintottam az elkerulhetetlenre, a mandulamutetre. Fogalmam sem volt mibe megyek bele, persze okos tanacsokkal sokan ellattak, minden erintettnek megvolt a maga kis tortenete, sokan ugrattak az “ugyan mar, az semmi, itt most kikapom neked” lapos poennal is.

Utananeztem interneten (az orvosom szerint pont nem kellett volna), lattam muteti videot is, elolvastam par blogot tapasztalatokkal, es ugy erzem en is szeretnem megosztani a sajat tortenetemet, hatha ez is segit valakinek.

0. Nap

Ha meg nem tetted meg, ezen a napon mindenkeppen intezd el a bevasarlast. Amire feltetlenul szukseged lesz:

  • annyi szensavmentes viz, amennyi csak befer a lakasba – inni kell majd orrba-szajba, nehogy kiszaradjon a torkod/szervezeted, ezzel is megelozve az esetleges komplikaciokat (az en szemelyes rekordom 5 liter volt egy nap)
  • Bebi es intim torlokendo – merthogy sem zuhanyozni, sem hajat mosni nem szabad 2 hetig, nyami…
  • Papirzsebkendo (magyar hangja PZS) – ebbe fogsz szepeket kopni, majd meglatod
  • Ajakbalzsam (csallokoziul “szolozsir”) – szana-szejjel szarad majd a szad
  • Pepes es/vagy pepesitheto etel – banan (mas gyumolcs nem nagyon jon szamitasba, mert savas es csipni fog), bebi etelek, spenot, tojas, virsli, avokado, zoldsegek leveshez, amit aztan szetmixel anyuka, FAGYI (ebbol is inkabb csoki, vanilia, mert a gyumolcsos csip)
  • Jegtasak – o lesz a legjobb baratod a viz utan
  • Legparasito – ezt teli idoszakra, kozponti futeses lakasba, hogy ne fulladj meg az iccaka folyaman

Csomagold be a motyodat: kedvenc parna, iPad, tolto, konyvek, meleg ruha – barmi, ami kenyelmes es szorakoztat majd a korhazban. Szolj anyanak, apanak, ferjednek, barkinek, aki feltetel nelkul szeret, hogy viselje majd gondodat, mig labadozol. Meg egyszer hangsulyozom: aki feltetel nelkul szeret, barmi aron veled marad, es akkor sem hagy el, ha az ehezestol es fajdalomtol megzavart elmed uralja majd honaljszagu tested.

Orszagtol, kontinenstol fuggoen mas-mas a protokoll, en most a szlovakiai szabalyokat ismertetem. A mutet napjan nem lehet enni, inni viszont igen az operacio utan, minel tobbet, annal jobb. Ket hetig nincs furdes/tusolas/hajmosas (en csaltam kisse), sot emberek koze sem lehet menni, nehogy elkapj valami fertozest. Nincs tornazas, hirtelen hajlongas, nehez dolgok emelese, forro etel/ital, szivoszallal ivas, es a kohoges/tusszentes/orrfuvas is tilto listan van.

A mutet elotti nap nem szabad dohanyozni ejfeltol pedig sem enni, sem inni. Jol aludd ki magad, mert egy darabig nem fogsz edesen pihenni!

1. Nap

Reggel hatkor kelek, egy ora mulva bent kell lennem az orvosomnal, aki egyben a sebesz is. O es a noverkeje is tunderek, nagyon odafigyelnek mindenre, segitokeszek es odaadoak. A noverke atkiser a traumatologiara, ahol, mint mondja “berelnek” egy szobat nekunk.

A helyisegbe lepve oreg dogszag csapja meg az orromat, itt labadozom majd masodmagammal, egy 12 eves kislannyal. Ot viszik elsokent, en addig letakaritom az ejjeliszekrenyrol a raragadt mocskot, es felhuzom az otthonrol hozott agynemu huzatot a korhazi fole. Tapasztalatbol tudom, hogy erre szukseg van, s ez most sincs maskepp – a takaro huzatja lyukas, a vankose verfoltos.

Par novertanonc libben be hozzank, elkezdik torolgetni a berendezest, mire mondom, hogy koszonom, mar abszolvaltam. Ragaszkodnak hozza, hogy ok is megcsinaljak, igy hagyom, had tegyek. Mondjuk nekik a kislany anyukajaval, hogy nem lehet becsukni az egyik ablakot, mire felvilagositanak, hogy allitolag azt mar husz eve sem lehetett. Ez van. Vegre egy szoke, vidam noverke is bejon, aki gyors mozdulatokkal uralja a helyzetet es az ablakot is: sikerul is azt becsuknia. Kedvesen hozzateszi, hogy ha barmire szuksegunk van, csak szoljunk.

Eljon az en idom is, megkapom a nyugtatot, majd a korhaz folyosoirol jol ismert hosszuhaju ferfi letolja az agyamat a mutobe. Ott meg varnom kell kicsit, addig megbeszelem a testemmel, hogy akkor most mi tortenik, megkoszonom a mandulaimnak a szolgalatot, es mar jon is egy masik ferfi, aki atvisz a mutoterembe. A csapat nagyon vidamnak tunik, kerdeznek ezt-azt, egy nagyon kedves lany beszurja az infuziot, pislogok meg parat, aztan mar csak arra emlekszem, hogy felebredek.

Az elkovetkezendo orak homalyosak, emlekszem, hogy hanyingerem van es az ajulas kerulget, mire a kislany anyukaja megnyugtat, hogy ez az altatastol van. Parszor bejon a doktornom es a noverkeje is, most is edesek, hoznak jeget is. Lovok egy felkomas szelfit anyukamnak, igy tudatva vele, hogy minden rendben, aztan el-elbobiskolok. Alig erzek fajdalmat, orulok is, hogy ez igy marha jo, ennel sokkal rosszabbra szamitottam.

Delutanra magamhoz terek, meg egyszer benez hozzank a doktorno-noverke kombo, aztan jo ejszakat kivannak. Vegre ihatok! A kislany mar eszik is, en meg ehezem, anyukaja pedig azt ecseteli, hogy milyen finom hurkat vacsorazik majd, ha innen hazamegy.

Hat utan a kislany lazas, mire anyukaja kedvesen megkeri az ejszakas noverek egyiket, hogy merje mar meg a lazat, ha lehet. A nover vegtelen flegmasaggal odaveti, hogy “jovan, majd meg lesz merve”. Eleg kozel van a szobank ahhoz, hogy halljuk mennyire elfoglaltak a noverpultnal az elkovetkezendo masfel oraban, olyan hangosan pletykalnak, hogy minden szavukat erteni. Fel nyolc utan az anyuka tesz meg egy probat, miutan elcsendesedtek, mire a valasz, hogy “adok lazmerot, nos merje meg neki maga”. Nagyszeru! Vegulis bejon a nover, megmeri a lazat, aztan az ajtobol visszafordulva goromban odaveti, hogy “nyissanak ablakot, budos van”. Tudjuk, b*d meg, gondolom magamban kedvesen mosolyogva, mar reggel belepve is dogszag volt. Szerinted?

Az ejszaka betekintest nyujt szamomra az elottem allo fajdalommal kikovezett utba, minden nyeles egy drotkerites, orankent fennvagyok, hosszu az ejszaka, a szomszedban meg egy oregasszony uvolt orulten.

2. Nap

Meg mindig nem ettem, mar alig pihegek, erzem, hogy fogyoban az erom. Egy nover beszol az ajton, hogy “le lehet menni a rendelobe”, de azt nem kerdi elunk-e vagy halunk, esetleg szuksegunk van-e valamire. Elindulunk igy harman, a harom musketas, anyuka hol engem, hol a lanyat tamogatja.

A doktorno megvizsgal, azt mondja minden rendben. Kapok egy szurit, ami utan majdnem osszecsuszok, ugyhogy lejegelnek, ettol maris jobb. A noverke aggodoan visszavezet az osztalyra, mondja, hogy most mar egyek valamit, delben meg ramneznek, aztan mehetek haza.

Vegre otthon. Bekuckozom az agyamba. Kicsit faj a torkom, de nem veszes. Estere kisse kapar is, ami az ejszaka folyaman komoly kohogesse novi ki magat (az altatas fenseges mellekhatasa). Szinte alig alszom valamit, reggelre faradt vagyok es nagyon faj a torkom.

3. Nap

Tudvan, hogy a kohoges veszelyes ilyenkor kisse beparazok, es miutan nem hagy alabb, felhivom a doktornot. Megnyugtat, hogy ha szukseget erzem menjek be hozza. Nana, hogy mar indulok is! Megallapitja, hogy minden rendben, kapok antibiotikumot es Codeint.

A fajdalom egyre erosodik, de nem adom fel, meg egy kis spenotot is lenyomok ket lagytojassal. Gyozelem!

Az ejszaka szinte elviselhetetlen, a kohoges nem bir leallni, ami az egyebkent is sebes torkomat meg inkabb irritalja (vakargass meg egy nyilt sebet a kormoddel). Emelle tarsul meg a nyelvem allapota is, amibol mara kiment a zsibbadas, egeto fajdalmat hagyva maga utan. Most tizbol tizre saccolom a szenvedes fokat, ami a kesobbi elmenyek fenyeben csupan hatossa torpul majd.

4. Nap

A reggel a megmentom. Elvegzem az ujonnan kialakitott ritualem: fogmosas, nyelvtisztitas, attorlom a testem, beveszem a gyogyszerem es megprobalok enni valamit.

Mara a fajdalom elkezdett a fuleimbe is sugarozni, ami az orvosom szerint teljesen normalis, a gyogyulasi folyamat szerves resze. Ugy faj, mint meg soha semmi.

A torkom gusztustalanul nez ki. Folyamatosan mondogatom magamnak, hogy minden rendben, gyogyulok, el fog mulni. Jelenleg szinte csak a fajdalom tolti ki a letezesem, kezdek turelmetlenkedni, nyomorultul erzem magam, nem tudom mennyit lehet meg ebbol kibirni. Alomba sirom magam.

5. Nap

Az ejszaka kiderul, hogy ennel meg tobbet is el lehet viselni, majd a nap folyaman teljesen uj spektrumat ismerem meg a fajdalomnak. Alig tudok nyelni, meg az ivas is kinszenvedes, a fajdalomcsillapito egy vicc, a kohoges nem tagit. Egesz nap jegelem magam, es rettegek az ejszakatol. Anyukam pedig mindent megtesz, hogy konnyitse a szenvedesem.

Folyamatosan felebredek az ejszaka, ideges is vagyok, a gyotro fajdalomtol kezdem elvesziteni magam. Osszekaparom testem-lelkem, kimegyek jegert a konyhaba, keverek egy fajdalomcsillapito koktelt es Rafael arkangyalhoz imadkozom. Hirtelen furan kezdem magam erezni, de meg idoben rajovok, hogy panikrohamom kezdodik, koszonom szepen. Levezetem par legzogyakorlattal, majd elnyutten mely alomba merulok reggelig.

6. Nap

Valamitol mas a mai ebredes. Valahogy konnyebb. Szinte alig faj! Remeny jarja at lelkemet, mintha mar pislakolna a feny az alagut vegen. Ki is hasznalom a helyzet elonyet, es rendesen megreggelizem: rantotta es sonka a menu. Meg arra is vetemedem, hogy a kad fole allva langyos vizben megmosom a honaljamat. Ki hitte volna, hogy ez is ekkora dolog es boldogsag!

A nap folyaman a fajdalom visszater, hol jobban, hol kevesbe faj, de hatarozottan nem annyira, mint az elmult napokban. A seben kepzodott (vizualisan nem publikus)  reteg keszulodik a levalasra.

7. Nap

Az ejszaka megint egy remalom volt, de hajnalban vegre tudtam egy kicsit aludni. A kohoges alabbhagyni latszik, raadasul a papa hoz nekem egy legparasitot, ugyhogy bizom az ejszakai horror enyhuleseben.

Azon gondolkodom miert ez a mertektelen fajdalom. Utananezek interneten a nyaki problemak lelki okainak, a torokcsakranak es megdobbento felismeresre jutok. Het napnyi gyotrelmembe kerult rajonnom arra, hogy a csakraval kapcsolatos problemak egyutt mind eletem tortenetet alkotjak, minden, amit az elmult honapok soran probaltam oldani a terapeutammal “benne van a torkomban”. Most pedig, hogy a mandulaim nem nyujtanak ennek menedeket 32 evnyi elnyomott erzes, felelem, szorongas, szo kerult felszinre a szo szoros ertelmeben is. Csoda hat, hogy ennyire faj!?

Egesz nap bujom a netet, gyujtom az informaciot, csakra gyogyito zenet hallgatok, es izlelgetem ezt az uj felfedezest.

8-11. Nap

Naprol-napra egyre jobban vagyok, a fajdalom minimalisra csokken, illetve az eddigihez kepest nevetsegesen eltorpul. Ez mar csak egy sima torokgyuszi szintjen van, bar a beszed meg fajdalmas es faraszto. Voltam ellenorzesen is, az orvos szerint szepen gyogyulok, a felen mar tulvagyok. Meg mindig rezervaval kell csinalnom a dolgokat, sokat pihenni, de ugy nez ki karacsonyra a hajamat is megmoshatom, halleluja!

Nagyon orulnek neki, ha ti is megosztanatok velem az elmenyeiteket, illetve batran kerdezzetek, ha tovabbi reszleteket szeretnetek megtudni.

@anamiblog

INSTAGRAM     FACEBOOK     PINTEREST

Share your thoughts / Te mit gondolsz? / Poznamky...

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s